Házitészta

Sokféle tésztát kipróbáltunk már, van amelyikkel szeretünk is főzni, de azért a házi az igazi.

Fantasztikus tészta kínálatuk van az olaszoknak.

De mi, magyarok sem szégyenkezhetünk. Cérnametélt, vékonymetélt, vastagmetélt, eperlevél, csigatészta, lebbencs, kiskocka, nagykocka, fodros nagykocka, csavarttészta, tarhonya, zabkocka, csipetke és még akkor nem is említettük az eperszalagot, a nagy sodort csigát, és a pántlikát. Mint ahogy azt sem, hogy mindez lehet spenótos, paradicsomos, hogy a rozmaringosról ne is beszéljünk.

Szóval régóta vágytam egy klasszikus, közös házitészta gyúrásra a főzőasszonyokkal. Klasszikus, mert csak kézzel dolgoztunk, nem használtunk nyújtógépet. A munkamegosztás a következő volt: én dokumentáltam és a segítőim gyúrtak, nyújtottak, formáztak, metéltek.

A hozzávalók összegyúrása után - nem is kell mondanom, hogy a tojás is házi - kis zsemléket formáztak Vica mamáék és ezekből a zsemlécskékből lettek a kinyújtott levelek. Ahány gombóc, annyi levél és akár annyi minta.

Egy kicsit száradtak a levelek és utána jöhetett a metélés. Kezdetnek a legtöbbet főzött tésztaféleségeket készítettük: cérnametélt és széles metélt, nyakkendő tészta ipari mennyiségben. De fogjuk még ragozni.