Miák

Miák - azaz két új teljes jogú tag a Lovasudvarunkban

 

MIÁK. Nemes egyszerűséggel csak így hívta a hétvégi kis vendégünk a macskáinkat. Nagyon több szót  nem is tudott mondani, de a macskák pontosan tudták, hogy nekik szól.

És hát macskákból volt kicsi, nagy, lassú és gyorsan elinaló, szürke, fekete, márványmintás és gyönyörű tarka. A legaranyosabbak persze a legkisebb jószágok, Csipusz kölykei. Csipusz macskánknak a szeme sem áll jól, hát a füléről meg ne is beszéljünk!

 

 

 

Vemhessége utolsó időszakában több fészek féleséget készítettem, hátha most gondosan, mint egy igazi anyuka felneveli a kölykeit. Mindegyikhez odavezettem, de csak furcsán nézett rám, hogy mit is akarok. Aztán egy napon, a jellegzetes macska hívószóval "odaprüttyögött" magához és megmutatta, hogy hol lesz az ő vacka. A szalmabálák közötti járatok tökéletes védelmet nyújtanak, jól kialakítható bennük a külső szemlélőktől elrejtett kis zug, ahol a kismacskák nevelkedhetnek. Boldogan felugrott a járatba és a bejáratból kifelé pislogva nyugtázta, hogy nyugi tudom én a macskamamák dolgát.

 

                                                

 

Szóval született két kiscica, többször költöztek, hol ide, hol oda Csipusszal - na nem a devizahitelük miatt. Most már akkorák, hogy bátran előhozhatta az anyjuk őket és így már a Lovasudvar teljes jogú tagjaivá váltak.