Nyársdugás

Nyársdugás ... Mindig tanulunk valamit!

Több elképzelés is azonnal a fejembe tolult, de aztán elhessegettem magamtól minden verziót, mert a nagymama konszolidált, úriasszony hangja arra utalt – és nem mellesleg az a tény, hogy az unokáknak is szeretné ezt megmutatni -, hogy ez csak valamiféle népszokás lehet.

Fogadónkban a disznótorok ideje van. Mi más is lenne november óta. A forgatókönyv általában azonos.

• Leegyeztetjük az időpontot, a programokat telefonon, email-ben.
• Aztán jönnek a tisztázó kérdések, kutya jöhet-e, hogyan tudnak parkolni, fedett-e a dézsa, mi van, ha valaki mégis vegetáriánus és még sorolhatnám.
• Majd a megbeszélt időpontban megérkeznek a vendégek és kezdődik a szertartás, azaz a disznóvágás és a jól kialakított disznótor.

De az utolsó disznótorunk előkészületei kapcsán egy olyan kérdést kaptam, amire nem számítottam. Telefonbeszélgetés a nagymamával, aki alapos, mindenre kíváncsi, szereti tudni, hogy milyen körülmények között mulathatnak, mennyire lesz családias és így talán csak az övék ez a program.
Szóval a kérdés ... „És nyársdugást csinálhatunk?" ...

Szerencsére laptoppal a térdemen kezdtünk bele a telefonbeszélgetésbe és így azonnal beütöttem a gugliba a szót „nyársdugás". Több elképzelés is azonnal a fejembe tolult, de aztán elhessegettem magamtól minden verziót, mert a nagymama konszolidált, úriasszony hangja, választékos szóhasználata arra utalt – és nem mellesleg az a tény, hogy az unokáknak is szeretné ezt megmutatni -, hogy ez csak valamiféle népszokás lehet.

De mire a kereső feldobta a megfejtést, addigra a nagymama is elmondja, hogy feléjük ez egy régi hagyomány volt, ami karöltve járt a maskarázással és szigorúan a disznótorokhoz kapcsolódott. És elvégre, most az lesz a Suttogóban és hát az Olaszországban élő unokák nem nőhetnek fel a XXI. században anélkül, hogy a nagyi gyerekkorából ne kapjanak valami kis ízelítőt. Ez is egy kis kóstoló, kulturális kóstoló a gasztronómiai mellé.

Maga a népszokás főleg a Dunántúlon volt elterjedt. A falubéli fiatal legények bandába verődve keresték fel a disznótoros portákat és egy több ágú fát támasztottak az ablak vagy a bejárat elé. A fa ágai közé viccelődő rigmusokat, jókívánságokat, pajzán rímeket tartalmazó üzenetet rejtettek. Az nem derülhetett ki, hogy kik készíthették oda a nyársat, de a háziaknak kutya kötelessége volt az ágakra egy kis disznótoros kóstolót aggatni. Minél több az ág, annál jobb a nyársfa.

A nyársdugás mellett még volt „disznótori maskarázás". Az eredeti népszokásnál a kántálók, nyársdugók is többnyire valamilyen módon felismerhetetlenné igyekeztek magukat tenni. Így felismerhetetlenül kéredzkedtek be a disznótoros házhoz egy kis ennivalóért. Az álarc védelme alatt vagy a tréfás köszöntő ürügyén részesültek a lakomában. A háziak sem vették tolakodásnak a hívatlan látogatókat, sőt sértve lettek volna, ha elmaradnának a tréfák.

Szóval, ha valaki a Suttogóban maskarás vendégeket látott, akkor az nem hallucináció, vagy a noha bor mellékhatása, hanem egy múltidéző népi hagyomány megelevenítése.